Mint aki lépne de nem mozdul a lába
mint aki ölelne
de karján a bilincsek bénasága
mint aki kiáltana
de hangtalan
ez a szüntelen menekülés oly hasztalan
felemészt
Félelmeim hiába múlnak
egyik percre hull
a másik
új falak merednek új ütközők
s szívem
vélük hiába csatázik
a rosszindulatúak
az apró senkik és az igazak akiket hittem
majd gondolnak rám
ha
elmegyek innen
s mit ér az ?
majd örülnek ? sírnak ?
vissza hiába
hívnak
de létem
egy darabja itt marad
fényesre mossa majd a folyó
labdáznak véle
víg
gyerkőcök
s ráköszönnek a madarak
2 hozzászólás
Erőteljes, magával sodró a hangulata.Érdemes elgondolni úgy mint amit nem távozáskor-búcsúzáskor. ellenkezőleg érkezéskor mondanak. Ez az egész létet teljesen más megvilágításba helyezi.Bár a létem egy darabja ekkor is értelmezhető nem a nemlétre, hanem a létre való utalásként.
Vajon mi lehet a búcsú oka?Nekem az az érzésem, hogy itt az emberi kiszolgáltatottságot látni.Az ember passzívan sodródik a történelemmel.Érzi a korlátokat, menekül , a legtermészetesebb vagy inkább a legöntudatlanabb reakció.Semmi ellenállás(i szándék).
A végén : víg gyerkőcök és mintha a madarak is vidámak lennének.Talán épp az ő távozása miatt.
Messiás-vers…
Búcsú soraidhoz többször visszajöttem,
bár úgy gondolom, még ráérsz vele…
Jó olvasni verseid,
Maradj még sokáig!