Csak egy pillanat kellett,
Hogy a remény elússzon,
Csak egy pillanat kellett,
Hogy elbúcsúzzon.
Egy szív darabokra tört.
A táj elhalványult,
Egy kis könnycsepp utat tört,
Mély sóhajjal a földre hullt.
Csak egy pillanat kellett,
És minden remény elúszott,
Csak egy tekintet kellett,
És végleg elbúcsúzott.
4 hozzászólás
E a búcsú nekem röv.
Ha valakit igazán szeretsz attól nehéz elbúcsúzni. Ámbár, ha igazán szereted el tudod engendi.
Mhmm. Ebbe belegabalyodtam.
Jó, hogy belegabalyodtál! Halottál már olyanról, hogy valaki tiszta fejjel gondolkodjon a szerelemről? Ez a búcsú olyan volt, amit soha nem felejt el az ember. Most vagy azért, mert könnyű volt elengedni vagy éppenhogy nehéz. Menthetetlen PILLANAT volt. 🙁
hát igen, az tény hogy minden búcsú nehéz. mindenkinek.
a vers egész jó lett…összességében tetszik
Szep ez a vers, inditas, köztes resz aztan pedig megerösited az elsö versszakot a veglegesseg erzetevel. Rövidsegeben mely erzeseket adsz vissza, neha nem is kell több, vagy bonyolultabb.
H.