Búcsú

Fekszem a koporsóban,
nyitott, pedig nem kértem,
emberek körben sokan,
nem hat rájuk ez… érvem.

Miért nézitek arcom
sápadt maszkos viaszát ?
Reá hullott az alkony,
feledve, lét viharát.

Könnyeitek zápora
feleslegesen szakad,
belep temető pora,
vesztve reménysugarat.

Nincs szükség parádéra,
eltűnt a báj, kecs, kellem,
meghívhatsz egy kávéra,
azt mindig úgy szerettem.