Várj, várj még,
Engedd le karod, késed.
Csak pár pillanat
És onthatod vérem.
Késed pengéjén, látod,
Megcsillan a kelő nap.
Keleten új hajnal kél, új reménnyel.
Bár nekem már nincs utam tovább,
Ám lásd te utad véget még nem ér.
Szeressenek mind,
kik titkod nem sejtik.
Boldog légy úgy,
mint velem soha.
Kezedről vérem magam mosnám le,
de így majd feledésed mossa.
Arcod komoly, ne félj,
Én – látod – bátor vagyok.
Nagy út elöttem,
De benned űrt nem hagyok.
Feledj gyönyörűm,
Ne gondolkodj volt e okod.
Sújts erősen, gyilkosan,
Csak a tiéd vagyok.
Kérlek most itasd pengéd,
gyengéden csörgő vérem részegítse.
S ahogy lassan erőm elszáll,
Kezem simítja puha hajad.
Szép vagy, köszönöm neked,
Hogy ez a pillanat örökké velem marad.
4 hozzászólás
Hú, ez nagyon megrázó, nagyon átélhető. Hangvétele is teszett, megfogalmazásod egységes a tartalommal.
Szép, tetszett.
aLéb
Különleges kívánság! Szép vers! 🙂
Kedves aLéb! Kedves Boer!
Köszönöm!!!
Igen, ez egy Vers! Öröm volt olvasnom!:) Grat!:)