Búcsú nélkül mentél el
A szentláz megfagyott
Úgy nézek és várok rád
Mint az elnémult harangok
Gonosz voltam, rossz veled
A szívemet mégis kedveled
Én megteltem veled
Szerelmed sava-borsa
Feldúlja elárvult életem
Hagyjál, hogy elmenjek
Túl nehéz a gyönyör lánca
Még nem is láttalak
Csak színes képeket
De van benned erény is
Csak éppen sejteted
Ami serkenti a reményt
Vagy igér egy boldog életet
Már nem tudom ki vagyok
De napról, napra hervadok
Mint égő gyertyát emészt a tűz
Ha mégis ott vagyok
Hol szemeid ragyognak
És minden könnycseppben
Gyémántok lapulnak
Nekem már az is áldás
Ha utadban nem vagyok
2 hozzászólás
Szia!
Szép vers. Nekem furcsa, hogy nincsen sem pont, sem vessző. De jó ez így.
Üdv
Kösz az értekelést, a pontok és vesszők, használatátt talán jobb lenne követni, de látom mások is alkalmazzák, néha én is. Lehet szokatlan, formabontó, de az üzenet azért érthető. Sok sikert neked is.