ahogy egymás mellett baktatunk,
s amint a köztünk lévő szakadék két
partján falakat emel az idő, nem hallhatjuk,
miként zúg benne egy folyó…
S hidat keresni már sem erőm, sem kedvem nincs, a falakon áttörni nem tudok.
Porszem vagyok, s lángom hiába ég,
válaszod jeges fuvallat csupán,
s csak a fal az, mi megvéd,
majd lassan ad pusztulást…
Fájón fura emlék a mai búcsúszeretkezés…
3 hozzászólás
Kedves Armand!
Szinte átéltem ifjújkoromban megélt búcsúzások hangulatát.
Gratulálok versedhez!
Pár versedet elolvastam,de mind'től jobban tetszik. Nagyon jó képekkel jutottál el a kesrű befejezésig…..nagyon jó képekkel……….
üdv. majusfa
Kedves Armand!
Jó ez a vers. Ez a sor " S hidat keresni már sem erőm, sem kedvem nincs, a falakon áttörni nem tudok. " nem gyenge. Nem prűd, férfias. Szerintem szép vers.
Ági