Egy másik jelenben tán olvasol még,
ott, hol ez a 'most' néhány kép csupán,
a könyvben az élet már csak emlék,
rég és nemrég összefolyva vár.
Álmodban újra előtűnök még,
megsárgultan nézek vissza rád,
algernon-szememben végtelen tér,
s csend lesz rezzenetlen szépiád.
Szememre ködként száll a béke,
idő sodorta képeim között,
minden mi volt, örökre múlt lett végre,
s helyedre a nyugalom költözött…
8 hozzászólás
Tetszett a versed.
Gratulálok. Üdv.
Barna
köszönöm, Barna
Kedves András!
A versed elnyerte tetszésemet.Gratulálok!
Üdv:Selanne
köszönöm, kedves Selanne
Nagyon tetszik! Az utolsó két sor fantasztikus…
Grat. Gy.
köszönöm Gyömbér, örülök, hogy tetszett
Ez az érzés ott ül…mélyen….a lelkemben.
Szép!
örülök, hogy tetszett, kedves Hegyek lánya