2024. december 23., hétfő
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    természet

    Búcsúzik a nyár

    alberthBy 10 hozzászólás1383 megtekintés

    Búcsút int már a nyár
    szeptember küszöbén,
    napsugár-özönnel
    fenn az ég tetején.

    Nyarat idéz minden,
    még augusztust írunk,
    de legbelül tudjuk,
    mindent visszasírnunk…

    Langyos éjek várnak
    partján a vizeknek,
    és a stégek mellett
    nyaralók eveznek.

    Még semmi jele nincs
    hogy az ősz közeleg,
    de tudjuk, araszol,
    percenként közelebb!

    Mikor a természet
    egy újabb kört bejár,
    folytatódik minden,
    visszatér majd a nyár.

    De most más évszak jön,
    íme ősz közeleg,
    félénken jön felénk,
    mint megszeppent gyerek.

    Vajon hogy fogadod,
    gyönyörű nyár után,
    mikor falevél hull,
    bágyad a napsugár?

    Vajon hogy fogadod
    az iskolakezdést,
    megtelő a padokban
    a sok kis teremtést?

    Vajon hogy fogadod,
    ha eső csepereg?
    S csupasz faágakon
    fáznak a verebek…

    Van szépség az őszben,
    erdők színpompája,
    a szarvasbőgésnek
    vadonban nincs párja.

    Szőlőt szüretelni
    jer velem kedvesem!
    Hol mustot kóstolunk -,
    hol csókod élvezem…

    Most szép kirándulni,
    járni az országot,
    ősi hegyek ormán
    vén várakat látok…

    Városaid járom
    édes hazám neked,
    színpompás, gazdag ősz,
    jó barátunk vezet!

    Share.

    10 hozzászólás

    1. hova on

      Kedves Albert!
      Valóban szépen araszolunk az őszbe.A bágyadt napsugárnál kedvesebb ,szívetmelengetőbb dolog nem történhet velem.Képzeld a szarvasbőgés hozzánk fehallatszik a kerteken túli erdőból.Félelmetesen gyönyörű.No a versed is.Gratulálok.
      szeretettel üdv:hova

    2. Finta Kata on

      Kedves Alberh!
      Valóban itt az ősz (este fázik a lábam), de nagyon szép képeket festettél az őszről, az iskolakedésről, s felhívod figylmünket kiándulásokra. Bizony jó is járni az erdőket ilyenkor, amikor már a hőmérők nem kúsznak annyira felfelé.
      Ez a versed is nagyon jól sikerült. Jó, hogy odaírtad a születésének dátumát. Csak annak tudhatom be, hogy két elírás akad benne. Ez ugyan nem rontja le versed értékét, de talán jobb, ha kijavítod. Remélem, nem haraszol, ha ide följegyzem:

      "mindent visszasírnunk"… gondolom, visszasírunk helyett.
      "megtelő a padokban a sok kis teremtést?" – itt pedig nem kell az "a" betű!

      Üdvözöllek: Kata

    3. Névtelen on

      Kedves Albert!
      Én valahogy nem szeretem az őszt. Gyorsan fázok, és az éjjel, már meg is éreztem, az érkezését. Éjfél után mikor hazaéertem elolvastam az új verseket, és a Marietta galambjaira
      eszembe jutott egy régi gyermekkor dolog, és az akartam limerikben megfogalmazni. Annyira belemerültem, nem is öltöztem fel, csak már akkor vettem észre mikor késő volt, Utánna több mint egy óra hosszáig rázott a hideg, és itt is kellet aludnom a szobámba, mert nem birtam felmenni a hállószobába. Ez nállam ez nem ujdonság, ősztöl tavaszi, sokszor megtörténik, amikor, nem öltözök fel idejében. De ettöl eltekintve a versed tetszik, és az őszt, a legszebb ruháiben mutatja be.
      üdv Toni

    7. alberth on

      Kedves Kata!
      Köszönöm észrevételedet, az eredetiben már javítottam, majd itt is próbálkozom Artúrnál. Egyébként valóban úgy írtam volna, ahogy észlelted, csak a taszter ördöge jelen volt. 🙂
      Ettől függetlenül az ősz bizony a nyár után szomorú, mert rövidül a nap, hűvösödik és a telet hozza el. De azért a pozitívumokat meg kell találni, s akkor minden eviselhetőbb. Nekem az a szép az őszben, hogy a feleségemet szeptember végén ismertem meg. Ebből lehetne csak egy petőfis verset írni. 🙂
      Húzzál esténként jó meleg zoknit, s mindjárt kellemesebb az évszak. :)))
      Üdv.: Alberth

    Leave A Reply