Budapest
Nagy Budapest csodás fénye
minden este felragyog.
Holdfényével egyesülve
csodás arcát láthatod.
Színpompás virágvarázs,
lábad előtt ott hever.
A dunapart hangulata
megérinti szívedet.
Vízparton csendben állva,
egy mély levegőt veszek.
Istenem! -de boldog vagyok!
Vajh az is maradok?
Állok – e még megbűvölve,
nézve hulló csillagot?
Fényben úszó Halászbástyát,
S tova tűnő kishajót?
Istenem mond meg nekem!
Lesz – e boldog életem?
Vagy kétségbeesett könnyek közt,
A megváltó halált keresem?!
Lesz -e erőm túlélni
E Válságos korszakot!
Vagy feladva minden reményt,
A földi létet itthagyom…..
6 hozzászólás
Kedves Kedves!
A versedre Erich Maria Remarque idézetével tudok a legjobban felelni:"A sors úgysem lehetett erősebb a közönyös bátorságnál, amely ellene szegült. Az ember, ha sorsa végképp elviselhetetlenné válik, bármikor megölheti magát. Jó volt ezt tudni, de jólesett tudni azt is, hogy semmi sincs veszve addig, amíg él." Aki igy tud irni, aki még ilyen szemmekkel látja a világot, Budapestet, miért akarja a reményét elveszteni? A remény az eggyetlen dolog az életben, amelyikkel kapcsolatban a SOHA szót, a jövőre vonatkozoan legitiman használhatjuk. Ez az egy van kivéve az a mondás alol, amelyok azt mondja: Ne mond soha azt, hogy soha. De azt midig mondhatod, és mondanod is kell: A reményt sohasem szabad elvesziteni.
Üdv. Toni
Kedves Toni:)
Köszönöm…
Nagyon igyekszem talpon maradni…
Igen van választás… Az mindig van…
Köszönöm a kedves szavaidat.
szeretettel
Anikó
Szia!
Tetszik a versed, és egyetértek veletek, nem szabad, hogy a remény elhagyjon.
Szeretettel: Rozália
Szomorú szép versed Kedves…
Sok-sok erőt kívánok Neked!
A remény hozzád szegődjön,
Boldogságod ideje eljöjjön!
Kedves Rozália 🙂
Köszönöm, hogy benéztél hozzám…
szeretettel
Anikó
Kedves Dóra.:)
Igen szeretném … és remélem jön is….hamarosan
Szretettel
Anikó 🙂