A planéta elcsendesült,
álomba hullt, fagyba merült
csendje magára rávall,
hisz láthatod, a perc szalad.
Csapd be magad a pillanat
apró boldogságával!
Mostantól lásd jobbnak a jót,
szebbnek a szemkápráztatót,
örülj, hogy élsz, hogy érzel!
Legyen minden virág pompás,
a választott út megoldás,
melytől sohasem térsz el;
az illatos kávé íze,
fürdőhabos kádad vize,
zúzmarák olvadása, –
az új évben mind ok lehet
hinni: az Úr tenyérbe vett,
s mosoly fakadjon szádra!
6 hozzászólás
Kedves Irén!
Bárcsak így lenne, azt kívánom! Az utolsó három sorod akár egy nem mindennapi vallomás. Az egész vers lényegi része. Nagyon tetszett! Üdv. Szilvi
Kedves Szilvi-Angyalka, köszönöm, hogy olvastad, jeleztél. Örülök tetszésednek!
Kedves Irén!
Éppen az előbb írtam Mariettának a Fogadalmak című alkotása alá, hogy ez a fogadalmam az idei évre, amit a versedben leírtál. Aztán idekattintottam, és leesett az állam.
Persze Te sokkal szebben írtad meg, mint én.
Judit
Drága Juditkám, Te majd prózában írod meg…!!!!:)))))
Köszönöm!
A jó kívánságokból sosem elég!
Neked is boldog új évet:
Ágnes
Nagyon köszönöm, Ági, viszont kívánom!