Búgj te másnak

Ne húzz többé magadhoz,
Ha csak ölelni akarsz, adni nem,
Lépj egy méterrel hátrébb,
Ne simulj hozzám, kedvesem,

Én sem érintlek többé,
Tested öncélú vágyait
elhessentem, mint madár
ahogy kitárja szárnyait,

búgj te másnak. Mit akarnál,
Csak kimondani nem volt szavad,
Most örökre benned reked már,
Mert fogoly vagy s nem leszel szabad,

Még ha bűvkörömből kitörni
lenne is erőd, nem fogsz soha,
Pedig vágyakból építkezni
őrült lennél s egyszerre ostoba.

—

Tied leszek, ha beismered,
Hogy régóta engem szeretsz már,
Hogy karjaim tested körül
oltalmazó, köréd emelt vár,

Ha már rám annyira vágyakozol,
Hogy nem bírsz másra gondolni sem,
Ha elmédben folyóként zúg,
Örvénylik és zubog nevem,

Akkor tied leszek. Ha nem félsz
kockáztatni és csalódni sem,
S ajkad zárát végre feloldod,
Köztünk ez akkor lesz szerelem.