Bujdosó

A lágy távoli lankákon,
lomha lét oson,
fáradt már ahhoz,
hogy tarisznyájában
igét hordozzon.
Bandukol lassan,
válla görnyedt,
lépte csoszog,
cipője szögelt,
botja megkopott.
Néz előre, mereven,
de a tájat nem látja,
könnyeit törli,
koszos kabátba.
Szájából gördülő
halk szavak,
fájdalmasan
felordítanak.