Huszonnégy esztendőn át működött a sötét bunker,
Hol nem más, mint maga a családapa volt az ádáz ellenség!
Egy asszony fiatalkora nagy gyötrelmekkel múlt el,
Egy épület, melyben egy percig sem szűnt az embertelenség!
Egy tett, melyre a vak feleség miatt időben nem derült fény,
Ki jobb kezét önként, vagy tudatlanul is az Ördögnek adta!
Most mindenkit felháborít, s halálra sokkol a megrázó tény,
Hogy a valós veszély sokszor a család, s nem egy betiltott szekta!
Semmi sem volna egyszerűbb, mint rózsaszín felhők közt élni,
Hinni, hogy a tragédiáknak mi nem vagyunk kiszolgáltatva,
Hallgatni, mikor az egyetlen megoldás nyíltan beszélni!
Fel kell fedeznünk a bűnt, s lecsapni, mielőtt mások szólnának!
Habár az aljasság lelepleződik, de mi lesz, ha túl későn?
Hisz minden áldott nap tevékenyek a kegyetlen rohadékok!
Mi már nem hallhatunk másról, mint áldozatokról és sok vérről,
Sajnos egyre többen lesznek testi vagy lelki nyomorékok!
De talán egy dolog segíthet: az állandó figyelem s gondoskodás,
Ha a szemünket igenis ki merjük nyitni tágasra!
Mert tudjuk, hogy utólag már nem számít az önvád, a sajnálkozás,
Viszont ha a jeleket látjuk, a gonoszok nem árthatnak!
Öleld át gyermeked, hadd érezze a biztonságot, a gyengédség nem szégyen,
Tudnia kell, hogy számíthat rád, s elhagyja félelme!
Hadd mesélje el kínzó fájdalmát, meglehet, titokban erre vágyott régen,
Ne bántsd, ha sírás fogja el, hisz így gyógyul sérelme!
Szörnyű szennyben fürdik a világ, minden sarkán állhat egy bunker,
Nem hiszed el, néha szemed láttára, a házadban épül fel!
Olyan hely ez, hová ember képében maga a Sátán bújt el,
De porig kell rombolnod teljes erőddel, hát gyorsan készülj fel!
Ismerd föl, a gyermeked sohasem hazudik, ha fáj!
Az igazat mondja, te meg inkább másnak hiszel?
Ez a leggyorsabb út ahhoz, hogy hű tettestárssá válj,
S csak soká döbbensz rá, benne mekkora kárt teszel!
Hamis üzenetek s gyilkos képek ezrei terjednek,
A tévéképernyő maga a megtestesült pokol!
Időben meg kell tanítanunk az ébredő gyermeknek,
Hogy az élet annyi másról szól, s e feladat komoly!
A boldogság soha nem azt jelenti, hogy mindenki gazdag és önelégült,
Hanem azt, hogy az emberi méltóságot minden lény átérzi!
Az erőszakot ki kell irtani, ám semmit nem érünk el megértés nélkül,
De jó lenne, ha mind vidáman mondhatnánk, hogy szeretünk élni!
4 hozzászólás
Kedves Tamás!
Most mát tudom mi az ami engem megfogott, mokor elöször olvastam bele az Íróklub verseibe. Az, ez a nagy változatosság volt amit az ember egy verseskőnyben soha sem talál meg. Mert akármilyen versesköny is, ilyen külömböző témájú, ilyen kőlömböző stilus.
nem beszélve a versírok, a verseikkel közölt karakterjukrol, érzéseikröl, nézeteikröl, a segitő, vagy kevésbé segitő kritikájukrol, és még sorolhatnám tovább, hiszen te is tudod, olvasod naponta, De csak három legulsónanak itt elolvasott verset emlitek, A sólyom, És…,és most A bunker. Mind a három a maga stilussában, formájában egyedelálló, olyan külömbözö, és mégis mindhárom megfogóan szép, A te verseidben, amiben minden benne van, az embernek csak élveni kell. Mint mindig, jó vol olvasni.
üdv Toni
Kedves Toni!
Én is ezért szeretek az íróklubra járni, mert bár a nagy írók valóban fantasztikus életművet hagytak ránk, jó tudni, a mai emberek hogy állnak hozzá az íráshoz, milyen napjaink irodalma.
És sok olyan ember van, gondolok rád is, aki színvonalban számomra egy csoportba tartozik a régi, nagy kedvencekkel, hisz az irodalom ma is él, és nagyon jó , hogy ezen a portálon az ilyen emberek megismerhetik egymást.
Nálam a családon belüli és kívüli erőszak eléggé visszatérő téma, mert már korábbi versekben is utaltam rá sorokban, de sajnos, mindig történik olyan esemény, ami arra késztet, hogy újra értelmezzem ezt a kérdést.
Sokkal nehezebb ilyen verset írni, mint például szerelmes témájúakat, hiszen a felelősség is nagyobb és ennél sokkal jobban is megírhattam volna.
Köszönöm, hogy olvastál és értékeltél.
Üdv..Tamás
Kedves Tamás!
Szenvedélyes versed hangulata megfogott, mert sok igazságot rejtett magába!
De, mit is mondjak egy-két fecske nem csinál nyarat.
De ha gyermekeinket a szeretetre, megértésre és az őszinteségre neveljük, már nem éltünk hiába!
Gratulálok írásodhoz!
Csilla
Kedves Csilla!
Abban egyet értek, hogy egy-két fecske nem csinál nyarat, de az biztos, hogy minden a nevelésen múlik.
És a gyilkosokat, őrülteket, pedofilokat, szenvedélybeteget stb. is minden bizonnyal "nevelte" valaki, márpedig úgy gondolom, megfelelő, szeretetteljes nevelés által sokszor elkerülhető lenne, hogy valaki azzá váljon, ami.
De sajnos manapság sok családban lesz.rják a gyereket, azt csinál, amit akar, nem figyelnek rá, mert csak a tévé meg a szórakozás van és csodálkoznak, mi történik szegény gyerekkel, milyen áldozattá, vagy fordított esetben milyen őrültté válik.
Ezen kellene szerintem sürgősen változtatni.
Ha lesz gyerekem, nekem is nagyon át kell gondolnom, hogy fogom felnevelni.
Köszönöm, hogy írtál.
Üdv.:Tamás