Bűntudat

Ki itt élt e sötét ház
fenekén, fojtó keserédes
lázban a magány rablánca alatt.

Ki itt élt egy rothadó fa tövén
parázslani vélt még életlángot,
egy árnytalan holt sugár mögött.

Ki itt élt, s elhibázta életét
kivont fakarddal ment saját szélmalma
felé, s nagyot hasított a ködös semmiből.

Ki itt élt, s más nem látta
lelkét, csak egy árnylovag,
ki megfogta két kezét,

s kirángatta őt a lázas
mélységből, s megosztotta vele
sűrű fekete nászködét.