csendben fogant meg minden emlékem
olyan csendben
mit csak csillag-
porral befedett
utak
adnak
hoztál emléket
bár nem kértem
bús bohóc vagyok nevesd ki bátran lelkemet
bús bohóc
By Hangacsendben fogant meg minden emlékem
13 hozzászólás
Kedves Hanga, ez egy olyan vers, amire nincsenek szavak… Az látszik, hogy képvers – és annak is csillagos ötös! 🙂
Van benne egyfajta varázslat.Mosolygó csend-ez egy kicsit merős, elgondolkoztató jelzős szerkezet, de valami nagyon kellemes érzést kelt.Szépen felépül belőle a vers.
Az tetszik, hogy kevés szóval fejezed ki magad, de az mindig különleges hatást kelt.A játékos,képes forma szintén ezt éri el.
Nagy és bátor vállalkozás ez, de profi vagy benne.Ha akarnék se találnék benne kivetnivalót.
Sziasztok, köszönöm!
Egy bús bohóc arca lenne a kép, csak a szemek "összecsúsztak".
barackvirág, jerrynostro, örülök, hogy így is tetszett!
Hanga
Kedves Hanga!
Nem hiszem, hogy van, aki nevetne ezen a néhány fájdalmas soron… Nagyon szép!
Üdv: Borostyán
Hmm, mit várjunk a világtól, ha már a bohócok is, akiktől mindig a mosolyt várjuk, szomorúak… 🙁
Akárhányszor elolvasom a verset, mindig valami mást jelent számomra, ettől olyan nagyszerű! Gratulálok!
szió!
Mint egy pillanatnyi kis önarckép…
…amikor kicsit megbicsaklik a magunkba
vetett hitünk!
Ez a versed nagyon-nagyon…
öleléssel
leslie
Borostyán, jó lenne, ha így lenne, köszönöm!
Kedves Reményhez, köszönöm, de tudod, a bohóc is csak ember.
leslie, te úgyis tudod, mit mondanék, nagyon-nagyon…
Öleléssel:
Hanga
Nem találok szavakat, olyan szép.
Szeretettel: Rozália
Rozália, nagyon kedves vagy, köszönöm!
Hanga
Kedves Hanga!
Kisgyermek korom óta szomorú leszek, ha bohócot látok…
Versed most is, mint mindig nagyon kifejező!
Szeretettel: Gyömbér
Kedves Gyömbér, köszönöm neked!
Hanga
lelked nem nevetni való, inkább csodálni vélem:)
sleepwell, miket nem mondasz, még belepirulok (de jól esik ám!)
Hanga