Holt remények,
Holt vágyak,
Távoli emlékek,
Fájó árnyak.
Kínzó gyötrelem,
Örökös kín.
Állandó félelem,
Fekete szín.
Búskomorság
By Sum AnachenBy Sum AnachenBy Sum AnachenBy Sum AnachenHolt remények,
Holt vágyak,
Távoli emlékek,
Fájó árnyak.
Kínzó gyötrelem,
Örökös kín.
Állandó félelem,
Fekete szín.
7 hozzászólás
Kedves Sum Anachen!
A versed jól kifejezi a búskomorságot, mivel a versedben egyetlen ige sincsen, ez a reményvesztettséget és a tehetetlenséget is jól szemlélteti. A képek is megfelelnek szerintem.
Üdv.: Szalai Mihály Emil
Nagyon tetszik!! 🙂 Érezd jól magad itt a Napvilágon, és alkoss sokat!!
Szeretettel: Laguna
Köszönöm nektek. Versem van még bőven, majd lassan csordogálnak. Igyekszem sokat alkotni, bár mostanában nem verseket írok, remélem azok is elnyerik tetszéseteket.
Nem rossz vers, tényleg búskomor, nekem egy kicsit önsajnálattal teli, talán pont a sok jelző és az igék hiánya miatt. Mintha a lírai én semmit sem óhajtana tenni annak érdekében, hogy valami másképp legyen. Lehet, hogy én látom rosszul. Tetszett egyébként 🙂
Miléna
Igazad van, mert lehet benne megtalálni önsajnálatot is. Természetesen a búskomorságból és a letörtségből kell lenni kiútnak, mindig is van hova jutni akármilyen sötét az alagút. Ebben a versben épp a "földiekkel játszó égi tünemény"-t szerettem volna kihagyni. A teljes kilátástalanságot és egy fajta veszteségérzetet szimbolizálva, ezért is a fekete szín.
Nagyon jól kifejezik ezek a rövid mondatok a búskomorságot.
(Ilyen rövid versben, ugyanazt a szót használni,vétek….)
Köszönöm a véleményt, és igaz ami igaz, a "holt" szóra kereshettem volna mást.