Könny nélkül sírni,
csak csendben ülni
és nézni a tájt.
Elsuhan a pesti kép,
a Duna,
a nép.
Hangtalan könyörögni
valami jóért,
csak egy apróért.
Szó nélkül tűrni a rosszat,
vagy az életet feladva,
a halálban keresni jobbat.
Buszon
By ChendraBy Chendra
6 hozzászólás
Az élet lehet fekete vagy fehér. Színes, vagy színtelen. Jó vagy rossz, esetleg átlagos.
A versek is ilyenek. Ez is…
Szia!
Nem szoktam sok helyre írni. De ez a vers megérintett. Talán azér is vagyok így vele mert sokat szoktam buszon utazni. De nagyon tetszett az egésznek a kisugárzása. Lehetett volna kicsit hosszabb. Jó lett volna tovább olvasni. Gratulálok! Írjál még sok ilyen “átlagos” verset. Csodálkozom is, hogy ide más nem írt. Szerintem megérdemelnéd. Több van ebbe a rövid verseben számomra mint amit első olvasásra közölni próbál.
tetszik a vers, olyan mély.de ne a halálban keressünk jobbat, ott semmiképp.
Köszönöm, hogy elolvastátok! Nagyon örülök, hogy átérzitek a vers értelmét.
Minden versed nagyon tetszik, de ez a legjobban!
Átlagos témáknak tűnnek, de valahol nem azok…És minden érzést át lehet érezni…Lehet hogy nekem azért is könnyebb,mert én is tanulok még,és ilyenek a mindennapjaim…
Ez meg aztán főleg nagyon szép!
A buszra képzeltem magam miközben olvastam, s még az utolsó sort is átéltem ugy ahogy le van irva. Néha tényleg azt hiszi az ember, hogy nincs más, pláne ha író.