Én már nem tudom, hogy miben higgyek
lesz-e odafenn, vagy mi lesz itt lenn
ha elernyedt testedben végtelen a csend?
Meg ne und a terápiát, varázsolok élő lánykát
keresztvíz alá tartom; Piaf és Domján
áldozatom bemutatom fájdalmad oltárán.
Búgóhangú színésznőt, sanzonhercegnőt
eggyé gyúrom és fényesség, világosság lőn
édes dallamok, althangok ékesen, csilingelőn.
Szerelmes latin zene, klasszikus áriák
tiszta tenor hangon; tumor burjánzás
majd hírt adsz nekem arról, mi van "odaát".
Csak előtte annyi dolgunk van még együtt
nyáron Carmen; ritmust csengő kösöntyűk
üstdobként vadul kalimpáló szívünk.
Én már nem tudom, hogy miben higgyek
lesz-e odafenn, vagy mi lesz itt lenn?
Maradj velem, még sokáig ne üzend meg!
11 hozzászólás
Kedves Noemi!
Az életben mindig az a legnahezebb, ha látod hogy a szeretett lény szenved, és nem tudsz segiteni. Az rosszabb mintha az ember maga szenvedne. Már Paulo Coelho leírta:
"Ha te meg tudod érteni, hogy lehet szenvedés nélkül élni, az nagyon nagy szó. De ne hidd, hogy mások is megértik. Valóban senki sem szeret szenvedni, mégis szinte mindenki keresi a fájdalmat, az áldozatot és igazolva érzik magukat, úgy érzik, önfeláldozásukkal kivívják gyermekeik, férjük, a szomszédaik és Isten elismerését."
A mások szenvedését próbáljuk megérteni, de a mienket mindig el akarjuk titkolni. Pedig csak az mutatja meg igazán, hogy egy érző ember vagy, de talán szégyeljük érzéseinket nyiltan kimutattni, mert akkor sebezhetőebbek vagyunk. És ma csak az éli túl, aki erős.
üdv Tóni
Kedves Toni, köszönöm jöttödet
Kedves Noémi!
Örök dilemma a versedben a kérdés, ésnagyon szépen összefoglaltad! Gratulálok!
Barátsággal Panka!
Kedves Panka, valóban örök dilemma.
Köszönöm, hogy itt voltál.
A legszebb mit kérhetünk, amiért imára kulcsoljuk kezzünket."Maradj veem, még sokáig ne üzend meg!" Úgy legyen !
Szeretettel:Selanne
Kedves Selanne, így igaz .
Köszönöm az olvasást, és a hozzászólást.
Kedves Noémi!
Remek vers.
Az ilyen üzenetet senki sem várja azthiszem.
Üdv: József
Kedves József!
Tudod beszélgettünk a barátommal, és szóba került az elmúlás, ekkor kértem, ha elmegy, nagyon bízom abban, hogy még nagyon sokáig nem, akkor azt kértem tőle, adjon jelt, hogy mi van át. Tudom, ez önző dolog volt részemről.
Barátsággal: Noémi
Barátod biztos örül, hogy ilyen szép verset írtál neki!
Mást sajnos nem tudsz segíteni, csak apró örömöket adni!
Szeretettel: Lyza
Kedves Lyza, olvasta és tetszett neki. Bízom benne, hogy nem adja fel.
Köszönöm az együtt érző szavaidat.
Nyugodj békében János!