Péntek
– Nem! Egyáltalán nem mondják a fejemben azt a hangok,
hogy legyek öngyilkos, a szomszédot sem kell megölnöm,
sőt semmit sem követelnek tőlem.
Néha én kérem, hogy jöjjenek, és ha úgy akarom,
akkor elmennek. Ilyen egyszerű ez, nincs ebben
semmi különleges, Doktor Úr, kérem, higgye el!
– Igen, beszélgetnek velem.
– Hogyhogy miről?! Természetesen versekről.
Bezáródik egy ajtó.
Fényt! (Kell ez ide?)
Aszonták: "Elmegy!"
Szerda
Emlékem leszel már, dobozkába zárlak,
előveszlek néha, akkor megcsodállak,
nem visellek többé fedetlen nyakamon
Emlékem leszel már, hatot üt az óra,
hetente halásztam zavaros folyókban,
üres hálót hagytam kietlen partokon
Mostanában, olykor temetőben járok
– álmodom – letépnék nefelejcs-virágot,
s mire lehajolok, nő egy friss sírhalom.
délután két óra
tyúk-máj, kutya-máj
macska-lábú szamovár
én nem tudtam, hogy nélküled vákuummal telnek meg az esték
s hogy nem érnek vissza hozzám tisztán a jóízű gondolatok
lúd-láb, kutya-láb
Manci néni odaát
Józsi bácsi odaát
üszkös tehén ideát
Szerda
Azt hiszem, mi sohasem veszekedtünk volna…
– …Ti sohasem veszekedtetek volna,
egyetlen hangos szó sem esett volna közöttetek
Békésen távoznak az álmok
orgonasípon
hamis nyitánytól.
Énekel a kántor,
senki sem érti:
"Pater noster, qui es in caelis"
26-a, ez egy másik péntek
lázas
igyekezettel szaladnak a napok, hal…
hallgatok
ma hal volt vacsorára
holnap feltámadás van
valaki azt súgja: Jézus!
kedd
zsong és bong egy kőhalom
fekete egérből tetszhalott
mikrocsipet olvas a némber
kattantyúból country-zenész lett
"Csak" annyi történt, idézgetem:
hogy "céltáblának nézte Robin Hood a Cyberteret."
– Egyetértesz velem?
– Egyetértesz velem.
reggel
Czerwony, Cé, tűzpiros lángok,
betakargatnak,
mint kehelyben szendergő tündért
tavaszi esten szirmaikkal
a bölcs tulipánok
– Fázom?
– Már sohasem fázol.
Elvettek tőlem sok-sok barátot,
lángokból szövöm viharkabátom,
tűz-lelkem éget.
Harapom ajkam: vérzem.
tegnap éjjel
glang-glang-glang
harangok vannak a szélben
glang-glang-glang – én mondtam
– én mondtam
– én mondtam
glang-glang-glang
a hangok szólnak a szélben
– már nem félek
– nem félek
ma
– ő nem egy látomás, aki veled szemben ül (fehér köpenyben), hanem a doktor
– nézz rá, beszélni fog
(hozzád)
– Hazamehet, kedves Cé, holnap.
– Mért? Eddig hol voltam?
10 hozzászólás
Ági, Te drága Költőnő!
Mostanában meghökkentesz, de szívesen hökkenek meg!:)
Annyira, hogy is mondjam, lázadó, formabontó lettél az írásaidban. Stílus törsz, formát bontasz, már féltékenykedek is, mert eddig rám volt mindez jellemző. (Tudod, hogy …..az irigység…., hiszen ismersz már elég jól) Nekem tetszik az "új arcod". A régi "angyalos-tündéres" is megkapó volt számomra, de ez a mostani "fenegyerekes" egyenesen letaglózz. Ha férfi lennék, rögvest beléd szeretnék, így csak a művészeted marad nekem örök szerelemnek!:)
Baráti öleléssel: Noémi
Kedves Ági!
Csatlakozom Noémihez. Nekem is úgy tűnik, mintha keményebb stílusra váltottál volna.
Ami persze nem jelenti azt, hogy nem műveled magas szinten.
Egyszer már írtam neked, hogy szerintem, már több kötetes költőnőnek kellene legyél.
Ezt most is így gondolom.
Tetszett a versed.
Üdv: József
nem ismételném a lentieket. mit mondjak, k.rvajó.
NAGYON TETSZIIIIK!!!
Gratulálok szívből!!!
További jó stílusrombolást, s az előírt korlátok döntögetését kívánom!!
Szeretettel
ZSolt
Drága Noé!
Olyan messze vagyok én a művészettől, mint a megálmodott szerelmemtől… (veszett messze:))))
Túlzol, de köszönöm.
Kedves József!
Lehet, te is kicsit elfogult vagy velem, de nem baj… nagyon örülök ennek:)
Ölellek!
Anna, nagyon köszönöm. Az a pontozott szó sokat mond nekem:)))))))
Zsolt, köszönöm, azóta van már jóval lágyabb versem is… de most meg az a bajom vele, hogy lágy :)))
Ágnes! Nagyon életrevalónak tartom ezt a napló formátum ötletedet. A bejegyzésekben úgy csaponganak a gondolataid, olyan változatossággal, olyan természetes őszinteséggel, hogy az már parádés! Nem mondom, akad benne néhány alapjában nyomaszó (mondjuk) álom, viszont az, ahogyan a szavakkal bánsz valahogy mégis a pozitív kicsengést fokozza.
Nagyon tetszik!
Kedves Ultraviolet, túlértékelsz, de ez nem baj.
Volt egy kidobni való versem… "emlékem leszel már"… viszont sajnáltam, kidobni… és tényleg olyan időszakom volt, hogy majd meg akartam őrülni…
utána olvastam a témának az Interneten… Cé valós személy… (eddig még nem kaptam ki érte)… a többi meg csak úgy jött:):):)
Nem áll tőlem távol ez az állapot:):) Cé lehet visszaköszönget még rám… azt az időszakot viszont nem szeretném:):)
Köszönöm, hogy megtaláltad!