Mennyekbe vágysz?
Elengedlek.
Segítelek, felemellek.
Meztelenül nagyon fázom,
a zord télben jéggé válok.
Látod?
Még mindig magányosan állok.
Mennyekbe vágysz?
Elengedlek.
Segítelek, felemellek,
lépj a tenyerembe,
felhőre teszlek.
Mennyekbe vágysz?
Elengedlek.
Anyácskád vár?
Eluntad a földi létet,
a Te lelked is dermedt?
Melegre vágysz?
Megértelek.
Nincs már délibábom,
csak egy hatalmas lábnyom…
Maradj, kérlek,
had kergessek álmot!
Anyám az égből rám kacsintott;
…csatát vesztesz, háborút nem
lányom…
Mennyekbe vágysz?
Veled megyek!
Ráülünk a fellegekre,
onnan nézünk le a Földre,
s lógatjuk a lábunk,
mert „világot váltunk”!
2 hozzászólás
Szép vers, csak nagyon szomorú, hogy a menybe vágysz. szerintem nem vagy annyira egyedül. Nem kell világot váltani, hisz szép ez is, csak meg kell látni.
Tetszett a versed.
Üdv: József
Kedves József! Köszönöm