Kopasz platánok alatt álmos sétány,
hó-lepte szemérem a Szerelem vágya…
Kedvünk szánján vonszolt, makacs vénlány,
és ajkai közt már csókká fagy a pára.
..
Zord, novemberi temetés harangja…
csontokon kopogó hideg halál.
Törött-szárnyú Béke galambja:
etetőt keres, de nem talál.
..
Jéggé sírja a vizet a szél…
Hallod, ahogy nyargal; keservesen?
Bánatos ködben a liget, a tér…
S már búcsúzni kell csendesen.
..
Bánni azt, hogy kérni mertél,
Vissza nem jár, amit Te adtál…
Ezerszer kikezdtek; mindig nyertél,
Szerettek Téged; de egyszer csaltál…
4 hozzászólás
Mintha két verset olvasnék. A harmadiktól kezdve elválik a tartalom, a gondolat, bár a hangulat azonos. Szép képeket hoztál, és jó a tartalom is. Formailag is tetszett.
Kedves Csaba!
Olvasva versed, egyetértek az előttem szólóval. Véleményem, hogy szárnybontogató versed jónak mondható. Ha érzékem nem csal, indulásnak megfelel, de ha jobban figyelsz, vannak benne javítható részek.
Javaslom, hogy olvasd mások verseit is, sokan vannak itt, akik itt kezdtek verset írni, és ma már nagyon sok jó verset írnak.
Szeretettel köszöntlek a Napvilágon, írjál és olvassál is sokat másoktól, s érezd magad jól közöttünk
szeretettel: Kata
Köszönöm az észrevételeket. Az arra érdemeseket meg is fogadom, de van egy-két pont, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül.
– Nem itt kezdtem el verset írni. 🙂
– A "szárnybontogatás" fogalma kicsit lekezelően hangzó.
– Olvasok sok verset saját örömömre és szórakoztatásomra, de semmiképp sem azért, hogy szakmailag merítkezzek belőlük, vagy éppen ihlet-adóként várjak tőlük isteni szikrát.
Ami meg a javítandó részeket illeti, tudom, a nagybetűk! :p A jövőben igyekszem figyelni rájuk; viszont a sor közbeni nagybetűzés szándékolt. Maradok tisztelettel és szeretettel:
Csabi
Kedves Csaba!
A verseidet úgy olvastam el mindet, hogy sorban lefelé. Elnézést érte, de egyre kíváncsibbá tettél. Szeretem ezt a kötött formát, a klasszikus verseket, a mélyen szántó gondolatokat. Látszik, hogy kiforrott munkákat hoztál. Őszintén tetszenek.
Szeretettel gratulálok: Ica