Na ez az, ami tényleg nem vers! Igazából ez nem annyira érthető számomra… Én úgy értelmezem, hogy miután megírtál egy verset, utána csak rosszabb lesz Neked. Én pont azért írok verseket (prózákat kedvtelésből is), hogy kiadjam magamból a rosszat… Ááá, megint csak marhaságokat írok. Tetszeni tetszik, de pllíz magyarázd meg nekem!!! 😉
Érdekes valóban,
hogy kinek mi a vers. A közkeletű felfogás persze az, hogy a versben a költő szublimálja a fájdalmát. Többnyire ez így is van szerintem, azért mégsem áltlánosítható mindenkire, és minden esetre. Én írtam már olyan verset, ami iszonyatos fejtörést okozott nekem, hogy vajon miről vagy kiról szól, amolyan freudiasan ugyebár.. Viszont puszta kedvtelésből is írtam már.
A fájdalom tövise.. hm.. kérdés csak az, hogy ez a tövis, ami a vers után marad, a vers MIATT van ott, a VERS hagyta maga után; vagypedig ott is volt végig, csak ezer más érzelem társaságában, amik a verssel szublimálódtak, de a tövis, a fájdalom magja végül mégis ottmaradt..
Sziasztok!
Kini, nem írsz marhaságot, sőt elgondolkodtattál.
Szerencsére Linglin sokkal jobban megmagyarázta, mint ahogy én tudtam volna.
Néha vannak olyan “ihletett” pillanataim, amikor olyan versek születnek, amiket később nehéz megmagyarázni. És persze van, amikor tudatosabban írok, bár ez a ritkább. De a Napvilág hatását azért már érzem ebből a szempontból, és jó sok fejtörést is okoz. 🙂
Örülök, hogy ilyen konstruktívan tudunk beszélgetni.
Köszi nektek!
Poppy
Aham. Akkor ez olyan vers, mint nálam a legtöbb iromány – sosem tudom megmagyarázni, hogy miről szól. Mindig kérdezik, hogy “akkor ez most hogy”, én meg csak annyit mondok, hogy “ez számomra is titok”. Ha van ihletem, azt muszáj leírnom, de csak elkezdeni könnyű, utána már megfejtést találni nehezebb, mint gondolnám. Olyankor próbálom megfejteni a saját írásomat, azzal, hogy befejezem, de sajnos ez sokszor nem megy és olyankor le kell mondanom egy remek ötletről… Nem mindent tudok megvalósítani. Na mindegy.
Hát, az igazat megvallva, ez nekem most nagyon nem tetszik. Sem az “elhervadnak” szó sem a “fájdalom tövise” kifejezés. Talán tévedek, de azt hiszem, hogy a rövid verseknek talán pont az az erőssége vagy a lényege, sajátossága, stb., hogy ütnek. Hogy nagyon tömör, nagyon szoros, nagyon erős, nagyon hatásos, nagyon indulatos és további nagyon nagyon. Nekem ez a vers olyan szempontból gyenge, hogy szétmállik, széthullik, abszolút erőtlen.
Ha azt szeretted volna kifejezni, hogy próbálsz valamit versben feldolgozni, de nem megy, mert nem találod a megfelelő szavakat, csak nem akar összejönni az a tökéletes vers, amiben minden benne van és bár szomorú vagy, már az sem érdekel, már annak sem látod értelmét, hogy elcsüggedj és ezt az erőtlenséget akarod kifejezni, attól ennek a versnek még ugyanúgy ütnie kéne. Még akkor is, ha már nincs benned indulat, stb. Érted mire gondolok? Ezt a tökéletes feladást is meglehetne jeleníteni jobban, ügyesebben.
hmm, nekem mégis sorban olvasva egymás után a verseidet, ez volt az első, amelyik először, első olvasásra megfogott és elgondolkoztatott. nekem nagyon is tetszik, és szerintem ennek a három sornak pont megvan az a maga tömörsége, amit van, aki hiányol, van, aki túl soknak tart. értelmezését tekintve is reálisnak találom, hiszen a fájdalom magunkból való kiírása után már elmúlik az az érzés, amit közben éltél/éltünk át, s már csak a forradás helye marad…vagy rosszul értelmezem? mert úgy látom ebben téged is elbizonytalanítottak.:)
abban pedig azt hiszem mások is vitatkozhatnának velem, hogy mi vers, és mi nem. ezért én nem fogok veled, mert e téren én is szabad vagyok..:) üdv, csik
By Poppy
9 hozzászólás
Na ez az, ami tényleg nem vers! Igazából ez nem annyira érthető számomra… Én úgy értelmezem, hogy miután megírtál egy verset, utána csak rosszabb lesz Neked. Én pont azért írok verseket (prózákat kedvtelésből is), hogy kiadjam magamból a rosszat… Ááá, megint csak marhaságokat írok. Tetszeni tetszik, de pllíz magyarázd meg nekem!!! 😉
Üdv, Kini.
Érdekes valóban,
hogy kinek mi a vers. A közkeletű felfogás persze az, hogy a versben a költő szublimálja a fájdalmát. Többnyire ez így is van szerintem, azért mégsem áltlánosítható mindenkire, és minden esetre. Én írtam már olyan verset, ami iszonyatos fejtörést okozott nekem, hogy vajon miről vagy kiról szól, amolyan freudiasan ugyebár.. Viszont puszta kedvtelésből is írtam már.
A fájdalom tövise.. hm.. kérdés csak az, hogy ez a tövis, ami a vers után marad, a vers MIATT van ott, a VERS hagyta maga után; vagypedig ott is volt végig, csak ezer más érzelem társaságában, amik a verssel szublimálódtak, de a tövis, a fájdalom magja végül mégis ottmaradt..
Mit gondolsz erről, Poppy?
Sziasztok!
Kini, nem írsz marhaságot, sőt elgondolkodtattál.
Szerencsére Linglin sokkal jobban megmagyarázta, mint ahogy én tudtam volna.
Néha vannak olyan “ihletett” pillanataim, amikor olyan versek születnek, amiket később nehéz megmagyarázni. És persze van, amikor tudatosabban írok, bár ez a ritkább. De a Napvilág hatását azért már érzem ebből a szempontból, és jó sok fejtörést is okoz. 🙂
Örülök, hogy ilyen konstruktívan tudunk beszélgetni.
Köszi nektek!
Poppy
Aham. Akkor ez olyan vers, mint nálam a legtöbb iromány – sosem tudom megmagyarázni, hogy miről szól. Mindig kérdezik, hogy “akkor ez most hogy”, én meg csak annyit mondok, hogy “ez számomra is titok”. Ha van ihletem, azt muszáj leírnom, de csak elkezdeni könnyű, utána már megfejtést találni nehezebb, mint gondolnám. Olyankor próbálom megfejteni a saját írásomat, azzal, hogy befejezem, de sajnos ez sokszor nem megy és olyankor le kell mondanom egy remek ötletről… Nem mindent tudok megvalósítani. Na mindegy.
Üdv, Kini.
Hát, az igazat megvallva, ez nekem most nagyon nem tetszik. Sem az “elhervadnak” szó sem a “fájdalom tövise” kifejezés. Talán tévedek, de azt hiszem, hogy a rövid verseknek talán pont az az erőssége vagy a lényege, sajátossága, stb., hogy ütnek. Hogy nagyon tömör, nagyon szoros, nagyon erős, nagyon hatásos, nagyon indulatos és további nagyon nagyon. Nekem ez a vers olyan szempontból gyenge, hogy szétmállik, széthullik, abszolút erőtlen.
Ha azt szeretted volna kifejezni, hogy próbálsz valamit versben feldolgozni, de nem megy, mert nem találod a megfelelő szavakat, csak nem akar összejönni az a tökéletes vers, amiben minden benne van és bár szomorú vagy, már az sem érdekel, már annak sem látod értelmét, hogy elcsüggedj és ezt az erőtlenséget akarod kifejezni, attól ennek a versnek még ugyanúgy ütnie kéne. Még akkor is, ha már nincs benned indulat, stb. Érted mire gondolok? Ezt a tökéletes feladást is meglehetne jeleníteni jobban, ügyesebben.
Szia Melinda! Köszönöm az őszinteséget, elgondolkodom a hozzászólásodon. Üdv, Poppy
hmm, nekem mégis sorban olvasva egymás után a verseidet, ez volt az első, amelyik először, első olvasásra megfogott és elgondolkoztatott. nekem nagyon is tetszik, és szerintem ennek a három sornak pont megvan az a maga tömörsége, amit van, aki hiányol, van, aki túl soknak tart. értelmezését tekintve is reálisnak találom, hiszen a fájdalom magunkból való kiírása után már elmúlik az az érzés, amit közben éltél/éltünk át, s már csak a forradás helye marad…vagy rosszul értelmezem? mert úgy látom ebben téged is elbizonytalanítottak.:)
abban pedig azt hiszem mások is vitatkozhatnának velem, hogy mi vers, és mi nem. ezért én nem fogok veled, mert e téren én is szabad vagyok..:) üdv, csik
Szió,
Elgondolkodtató a versed. Ami tetszik benne, hogy rövid, de van mondanivalója. Gratulálok hozzá!
üdv:
Eddie
Ez fantasztikusan találó. Tömör és velős. Ilyet csak egy igazi költő írhat.
Szeretettel: Rozália