Mennyire jó volt még nem látni a valóságot,
álomból meríteni a bátorságot, a csodát,
amiért dobog a gyermeki szív, a lét amely
a képzeletben él, s a fantázia mesevilágot-
szövő fonógép.
Mennyire jó volt…….
Mikor még nem ismertük az elesett kamaszkori
könnyet.
A fülünkbe a valóság helyett a mesekönyv mondott
többet.
Mennyire jó volt,hogy lehettünk
tündérek, tűzoltók, orvosok, nővérek,
katonák,rendőrök és kémek…
A gyurmát formáztuk, míg alakja
nem lett kerek.
Bennem e csodálatos emlékek
által kérlek Ó Istenem:
Hadd legyek újra tündér gyerek.
Versutó:
Nem kell nekem a tudás
a-b-c írás-olvasás!
Add vissza a láthatatlan fényt,
a gyermeki vakságot!
Ne láthassam többé a
valós világot!
1 hozzászólás
Kedves Werke!
Jó volt visszafiatalodni verseddel, de nem árt tudomásul venni, hogy felnövünk és kinövünk abból a gyermeki naivitásból, ami akkor körbevett. A vers tetszik, de szerencsésebb lenne azért valamilyen címmel ellátni.
Üdvözlettel: Éva