És a sors visszaköszön.
Integet,libben,
Áll a küszöbön,
Kitartó,nem megy el innen.
Az ajtót is ő nyitja
Akaratlanul átesel rajta.
És a Sors elköszön,
Integet,nem mozdul nem libben
Áll a küszöbön,amelyen áthaladtál éppen.
Címtelen
By WerkeBy Werke
2 hozzászólás
Ez nekem tetszik. Én talán jobban tördelném, és nem ragaszkodnék mindenhol a nagybetűs sorkezdéshez, de ez csak kekeckedés. Jó. Üdv, Poppy
Jó a gondolat, nekem tetszik, de jobb lenne, ha versszakokba szednéd az egészet. És – mivel több írásodat olvastam – jó lenne, ha az írásjelek után mindig hagynál egy-egy szóközt. Popy-nak igaza van. Nem kell ragaszkodni a mindig nagybetűs sorkezdéshez, hiszen jól alkalmazod azt, hogy mondatokba tagolod a gondolataidat, s elég, a mondatokat kezded nagy betűvel, s használod a veszőt, ahol kell, és a pontot, a mondat végeken
Üdv.