Lila színű alkonyat
csuklyát húz vén fejére.
Csillagokat gyújtogat
éj fekete egére.
Felnézek a Tejútra,
ott jár Csaba királyfi.
Hol lópatkó szikrát vet,
onnét fog ő leszállni.
Népe vissza várja őt,
raknak éji tüzeket,
"Soha el nem feledünk",
száll hozzá az üzenet.
Ha majd végső bajba jut -,
ős Hunnián segít ő.
Összegyűjti seregét,
s Hadak útján tör elő.
Száll az idő, elrepül
ami fent van, az lesz lent.
Az elnyomó menekül,
s helyre áll az ősi rend.
Mert vele van az erő,
Hadúr kardját bírja már.
Ki a mennyből tör elő
számára nincsen halál
4 hozzászólás
A Székely himnuszt dúdolom …
Szeretettel:Marietta
Igen kedves Marietta, a székelyeknél nagy hagyománya van Csaba királyfi legendájának. Igaz, mi is ismerjük, de náluk a néplélekkel forrt össze alakja. Ideje volt megemlékeznem róla.
Örülök, hogy ismered a székely lelkületet is. A székely himnusz nekem is kedvenceim közé tartozik.
Szeretettel: Alberth
Érdekes vers… minden versszakod szépen rímel, soraiba is beleillesztetted az ütemhangsúlyt, ám azonban mondanivalója nem gyújtotta fel lelkemben a remény szikráját, így kétlem, hogy a székelyek szívébe hitet ültetne a versed. De azért szép vers. Még több ilyet!!!
Szeretettel: Oratus
Kedves Oratus!
Azért megérkezett Csaba királyfi és harcosai. Ha nem is a csillagok, de a virágok útján. Elébb Debrecenbe a virágkarneválra Szent István ünnepére, majd -Erdélybe is, Nagyváradon vonultak fel, a székelyek dicsőségére. 🙂
Szeretettel: Alberth