Milyen buta vagyok…
Csak várok rád,
Pedig tudom, hogy nem fogsz eljönni.
Szobámban reménykedek,
Hátha egyszer betoppansz újra hozzám.
Milyen buta vagyok…
Még mindig a múlton rágódok,
A mi múltunkon
Ami neked semmit nem jelentett
És most sem.
Milyen buta vagyok…
Elkövetem újra azt a hibát,
Amit régebben tettem:
Könnyezek érted, gyötröm magam!
Pedig mi értelme van? –Semmi.
A könnyeimtől úgy se jössz el hozzám,
Amikor gyötröm magam, mit érdekel ez téged?
Én csak ártatlanul szeretlek…Ennyi az egész.
1 hozzászólás
Érzelmekkel teli versedbe sok szép gondolatot foglaltál. Még a szabad verseknél is fontos, hogy a sorvégek összecsengjenek. Ezért javaslom, hogy sokat írjál, mert gyakorlat teszi a mestert.
Szeretettel: Kata