Csillagsoron zuhanok
a sötétbe-éjszakába.
Elmaradoznak a fákra,
bokrokra felakadt
foszlányok, fényből,
hangból, ízekből.
Leginkább a tapintás hiánya fáj,
a kéz-meleg érintés,
a nyitott tenyér,
ami nem szorul ökölbe,
hogy megvérezzék
a húsba mélyülő körmök,
mert nem kell se félelem,
se harag többé.
Csak a csupasz értelem
maradjon mindvégig velem,
és vezessen oda,
ahová végül is való vagyok.
Csak az értelem…
By szilkati
3 hozzászólás
“mert nem kell se félelem,
se harag többé.
Csak a csupasz értelem
maradjon mindvégig velem,”
Kedves Kati!
Mindig beletrafálsz a legfontosabbra, a leglényegesebbre, bizony addig jó, amíg az értelem megmarad.
Szeretettel jártam nála: Rita
Kedves Kati!
Két dolgot hangsúlyozol ki:
Az egyik:”Leginkább a tapintás hiánya fáj,
a kéz-meleg érintés,”
A másik:”Csak a csupasz értelem
maradjon mindvégig velem,”
Mind a kettöhöz a legjobbakat!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Na ne már Kedves Szil!
Különbe’ nagyon jó a versed!
De! Jim Morrison sorai jutnak (maradék) eszembe; ő mondta: Rózsákat akarok kertembe’, világos”?
tisztelettel, szeretettel: túlparti