csak az fáj
ha hallgatnálak de szavad nincsen
ha kezed valami idegen kilincsen
matat hidegen hagyott mosolyod
alatt nekem-halott arcodat mutatod
ha lépteid rajzolta ábrát keresve
nem lelem jeled ha mozdulatod
már egy legyintés mása ha másra
már nem gondolsz csak a változásra
hogy új holdfénybe öltözzön tested
ha szemedben már nem én vezeklek
hogy minden álmod és ébredésed
emlékkönyvem üres lapjába tépett
hogy azzá lettél akivé martalak
csak az fáj
csak az hogy elhitted csókomat
csak az fáj
By SajnosNem
7 hozzászólás
Szomorú, de nekem tetszik.
köszönöm…
itt is köszönöm… pedig ezt a versemet úgymond zsengémnek tartom.
Mindenesetre egy nagyon jó zsenge:) Grat!
Nagyon szomorú.. ettől az érzéstől szorul össze a torkom. Ha elmúlik valami, egyvalaki szinte biztosan jobban szenved, és sokszor a másik már csak felejtene..
Sajnos nem lehet kitörölni, elvenni ami belőlünk tépetett ki a másik által (mi magunk adtuk neki)..
Nagyon jó!
nekem spec. tetszik, ha valaki így "lázad" a megkötött formák ellen- gondolok itt a kis betűs kezdésre, bár az írásjelek hiánya kicsit nehezíti az olvasást, vagy nem is tudom, de ez nem zavart annyira.
ez egy nagyon régi…
ez nem kerülne be a kötetembe:)
köszönöm véleményedet.
sn