Csak egészen csókolj,
Egészbe láss,
Minek kell, omoljon,
Legyen lázadás!
Úgy szeress,
hogy megbocsáss,
Te velem, én veled,
Ne értse más!
Ragyogj, én hagyom,
Tépj szerteszét,
Gyónok, ha bűnöm,
Vesszen a józan ész!
Ne kicsit, nagyon,
Óriásokat rajzol az éj,
A hely, ahol lakom,
Enyém, Tiéd.
Parányit ne,
Nem kell aszott parázs,
Sose langyos,
Ez az őrült varázs.
Elégünk? El.
Legyen!
Táncolj még a szívemen!
2 hozzászólás
Kedves Mariann!
A versedben benne van a szerelem vadsága! Néha kell az is, a gyengéd romantika mellett 🙂
Szeretettel: Annie
Kedves Annie! Köszönöm a hozzászólásodat. 🙂