Egy csendes pirkadat,
Mely belemart az éjbe,
Hogy új fényre keltse a Napot,
S a holnapnak értelmet adjon.
Az éj belém ne fagyjon,
Hagyjon még meleget……
Fáztam eleget.
De újabb fagy követet.
Talán a tél! …..A déli szél
Olvasztja a jéghegyet……..
Eddig nem engedett.
Most lobogó tüzet rakok,
Hogy hamuvá váljanak azok……..
Vagy legyenek zöldfodros tengerek.
Ó te drága napfény!
Féltelek.
4 hozzászólás
Kedves Marika!
Nagyon megörültem, mikor megláttam, hogy itt vagy.
Rég jártál már erre. Hiányoztak a verseid is, hisz nagyon szépek.
Csak nem volt valami baj, mert a versed azt sugallja nekem, de lehet, hogy tévedek.
Vigyázz arra a napfényre, még sokáig legyen neked.
Nagyon tetszett a versed.
Üdv: József
Kedves marica!
Én még nem olvastam tőled semmit, és nem is emlékszem, hogy láttam tőled valamit, itt a napvilágon.
Most véletlenül, az én versem felett megláttam a neved, és akaratlanul is Maricca Grófnő jutott az eszembe, és elhatároztam, hogy oda kattintok, és nem bántam meg. a versed tetszik, és most, hogy elolvastam József válaszát, és az adatlapodat, látom, hogy már sokkal régebben itt vagy mint én. De mivel én először írok a versedre, mégis annak ellenére remélem,nem lesz Józsefnak igaza, és te eddigi távolmaradásodnak, nem valami baj volt az oka. Tetszett a versed, és
üdv Tóni
Kedves József! Köszönöm szépen, hogy a vers hangulatából ráéreztél a lényegre. Hát igen!!! Régóta ismerjük egymás verseit.:):)Iparkodom összeszedni magam.
Szeretettel: Marika
Kedves Toni!
Megtisztelő számomra a mit írtál.
Köszönöm szépen, Hogy ilyen gondolatot ébresztettem bened.
Igen elég régi tag vagyok itt,ésjólesik, hogy igy a régi távollétem után elsőre rámkattintottál.
A véleményedet is köszönöm szépen.
Szeretettel:marica