Csak egy szó

A szó hatalmas erővel dördül,
amikor vad düh, vagy félelem kiált,
mennyire lágy és csilingelő akkor,
ha mosolygó vidámság hatja át.

Szavak keringnek, táncolnak bennem,
zenél a szívem, én mégis hallgatok,
mennyei keringőt járnak lelkemben,
baba arcú, bájos kis angyalok.

Keres, kutat a tudatalattim,
kitárva hosszú távú memóriám,
létezik-e tökéletes szó arra,
amit mondani szeretne a szám.

Az érzések sokkal finomabbak,
érintésünk is jóval beszédesebb,
hogy írjam le betűkből kifaragva,
hisz a szónál nincsen veszélyesebb.

Megérted-e, mit jelent: szeretlek,
nem riaszt majd az egyszerű vallomás?
Csak egy szó, de engem nem ereszt el,
miatta nem kell kívüled senki más.

Tudnád-e, hogy mindig elengedlek,
elég ha én már régtől foglyod vagyok,
megtartottál, pedig nem is akartad,
hogy szerelmem láncán legyünk rabok.

Te beszélj, a hangodtól nem félek,
amit én írok, jobb, ha nem olvasod,
engem a szavak úgy is cserbenhagynak,
elég azt az egyet meghallanod.