Hiába tanultam érzéseidből
Mindig várom, hogy újra rám köszön
De szerető érzésed fojtó karja
Mint ölelő vágyad, egy sötét kamra
Érzések harca, hogy külső vagy belső
Kettőnk közül ki most az első
Ki akar többet, ki a jobbat
Mikor magadból a maximumot kihozod
Csak ámulok, és bámulok
Amikor túlfűtött testemmel Rád borulok
Meddig lehet ezt még tovább fokozni
Vajon meddig tudunk még egymásnak örömet okozni?
2 hozzászólás
Szép érzések, egy kicsit erotikus, de nagyon jó.
Üdv: József
Kedves szhemi. Köszönöm hozzászólásodat, örülök, hogy érzéseimet más is átérzi. További "ihlet gazdag" órákat kívánok Neked is. Üdv: István