Csak ülsz velem szemben,nem hallod amit mondok,
Látod kispofám, itt kezdődnek a gondok.
Elhalt testedben most hirtelen minden ideg,
nem reagálsz,szemed opálos és hideg.
Csak beszélek de nem tudom hol jársz megint,
a felesleges szó , dühödve csendre int.
Most jó neked, hisz benned az anyag,
tested elernyedt, hirtelen dölsz hanyatt.
De holnap, ha majd tisztul az agyad,.
megint, és újra lövöd majd magad.
Hanyagol a család, sajnálod magad,
Nem adnak lóvét téped a hajad.
refr:Térj észhez te elveszett balga,
mindegy tű vagy fejedben balta
Ne okolj senkit álj magadtól talpra ,
legyen ez tested nagy forradalma.
4 hozzászólás
Valóban nem kellemes, ha szeretett személyünket belőve látjuk, főleg a tehetetleség miatt. Szerencsére már tiszta, ami nem kis dolog. Az állj két “el” , ez biztos elírás. Összességében tetszik a versed.
Bizony, nem kis erő kellett ahoz, hogy talpra álljon, ráadásul, segítség nélkül.Elírtam az állj szót:(Égek, de nem vettem észre.Örülök azért. hogy tetszett:)és, hogy olvastál:Szeretettel:Kriszti
A szituáció ismerős, azzal a különbséggel, hogy a szenvedély oka nem kábítószer,
hanem alkohol.Minden idegszálammal együtt-
éreztem veled a vers olvasása alatt.Újraéltem
gyermekkorom minden szenvedését, megaláztatását.
Sajnos apámat csak a halál gyógyította ki.
Megrázóan szép vers.
Sajnos ezeket a gondokat én is ismerem.Az én apám, is inkább a vodkás üveget, mint sem a családját választotta.Már nem él…..
Köszönöm, hogy olvastál, szeretettel:Kriszti