Míg gyenge karod rejted
reszkető lázas tested
mellett, csak ülök csendben,
s hallgatom ijedt szavad.
Már puha kezed érzem,
lassan megfogja kezem,
s én álmodok végtelent,
bízva, örökké maradsz.
Testek kéjes vágyaként
imádkozunk új napért.
Míg tenyerünk összeér,
csak miénk a pillanat.
8 hozzászólás
Kedves Zsóka!
Gyönyörű érzéseket közvetítettél, csodaszép formában. Szeretettel gratulálok!
pipacs 🙂
Kedves Pipacs!
Köszönöm, hogy nálam jártál és elolvastad, értékelted a versemet. Örülök, hogy tetszett.
Barátsággal: Zsóka
Minden közös pillanatot élni és átélni kell!
Gyönyörűek soraid!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Kedves Fél-X!
Minden pillanat csak egyszer van, meg kell becsülni, a szépségeit pedig örökre megőrizni. Ez visz tovább bennünket.
Köszönöm, hogy itt jártál, valamint az értékelést.
Barátsággal: Zsóka
Kedves Zsóka,
a pillanatok múlnak, de a szívbéli összetartozás marad. Mégis, azok a pillanatok megédesítik az örökké-t.
Szépet írtál…
Kedves Irén!
Köszönöm, a kedves szavakat és az értékelést. Örülök, hogy itt jártál és elolvastad a versemet.
Üdvözlettel: Zsóka
Kedves Zsóka!
Ügyesen fogtad meg a pillanatot, amiért oly nagyon érdemes élni. Szép, igazán tetszik.
Szeretettel Rita
Kedves Rita!
Köszönöm a hozzászólásodat és az értékelésedet. Örülök, hogy tetszett a versem. Mindig van, amiért érdemes élni, csak észre kell venni.
Szeretettel: Zsóka