Csak nézz rám! Kérlek, ne szólj!
A szemed mindent elmond.
Benne csillog a szerelem,
Megsimogat selymesen
Csillámként borítva testem.
Csak nézz rám! Kérlek, ne szólj!
Szemünk összeolvadó
Mélyében megfürdik lelkem,
Mint sziklákon futó csermely
Hűsítő, tiszta vizében.
Csak nézz rám! Kérlek, ne szólj!
Hamisan csengne a szó.
Mit szemed mesél vágyva,
Meghitt pillanat varázsa.
Szerelmes, őszinte hang.
A száj formálhat hazug szót,
De szememben elvesző
Szemed elárulja a valót.
Csak nézz rám! Kérlek ne szólj!
A csend nyugalmat adó
Végtelenében elveszek.
Érzem élni sejtjeimben
Az igaz, örök szerelmet.
2 hozzászólás
Nagyon szépen sikerült. Az első két sor rögtön megfogott.
Gratula!
Elsőre nekem nem annyira tetszett, de minél többet olvastam magamnak, hogy ízlelgessem, annál jobban megkapott. Hiába a szülői elfogultság itt is bejön. 🙂 Nagyon, nagyon örülök, hogy tetszett neked is.