Csak tükör vagyok

Fénytelen, de tiszta tükör vagyok.
Nézz belém, és csodát látsz majd:
Saját bensőd túlvilága űz, hajt;
Hogy szeresd a fényt, mely sajátod.

Lelkedet majd vágy tölti meg,
És boldog ködbe fojt az érzés,
Elfog szeretve viharos kétkedés;
Sors-időd a közelemben pereg,

Én leszek, kit felmagasztalsz,
Velem nyugszik meg a lelked,
De a titkot sosem ismered meg:
Hogy bennem a szent – te vagy.
S végre szereted önmagad.