Csak ülj le most egy kicsit velem,
hadd zúgjon nélkülünk az idő,
feledjen kicsit a történelem,
így sem maradunk le semmiről.
Ne rohanjunk a törtetőkkel,
csak nézzük mi szép körül a világ,
pénzhajszolástól szürkül a lélek…
Itt május van, s minden csupa virág.
Hordával ne rohanj többé soha!
Ha félsz, gyere és fogd a kezem,
lásd mi az élet és mi a Haza…
Életet, Istent nem vehetsz pénzen…
Olyan jó együtt érni haza,
az otthon – tudjuk -, parányi éden.
3 hozzászólás
Kedves András!
Nagyon szép a versed a mondanivalóját pedig mindannyiunknak érdemes lenne megfogadni.
Barátsággal:Margó
Kedves András!
Jobb néha kimaradni a dolgokból.
Hát igen: a pénz nem minden (de azért jó érzés, ha van…)
Igazságokkal van tele a verse!
A.í.: Faddi Tamás
Kedves András!
Mi az élet és mi a Haza? Nagyon kemény kérdések ezek, és választ csak az tud igazán adni, aki, megjárta a mennyeket és a poklokat egyaránt.
Az utolsó versszakod viszont nagyon ütős, olyannyira, hogy most könnyezek.
Nagyon, de nagyon hiányzik az az picinyke éden, és a HAZÁM!
Szeretettel:
Hamupipő