Családias hónapsoroló

Mikor Apám szólt, lett mindjárt hideg
Megdermedt a szó, hangja már rideg
Hóban lépkedett Január táján
Felhőket terelt terelt – s őrködött nyáján

Férjem követte, fagyosan nézett
Tombolt a szél, telet idézett
Fényre derülve, szeme csillogott
Februárban néha láttunk csillagot

Életet lehelt anyám a földre
Átváltott minden éledő zöldre
Március öntött fára virágot
Felöltöztette az egész világot

Bolondos fiam, Április ura
Az időjárás, úgyszólván fura
Hóbortos évszak, gyakran kifáraszt
Folyókat duzzaszt, mindent eláraszt

Májust a lányom vezette végig
Kertben, a hegyen, földtől az égig
Szíveket rabol, szerelem gyanánt
Cseresznyét eszik, nem pedig banánt

Forróvérű lány nyáron a húgom
Arany kincseit szórja, jól tudom
Búzaföldeken Június arat
S felröppenti a kékszín madarat

Tüzes menyecske a fiam párja
Forró napokon báját feltárja
Július lánya magával ragad
Kánikulában már mindent szabad

Biztos anyósom Augusztus fénye
Úgy sziporkázik az egész lénye
Zivatarként zeng, majd záporozik
Szivárvány szélén letáborozik

Szeptember vénül, akár apósom
De azért mégsem maradt adósom
Gyümölcsöző lesz az egész hónap
Szürettel mondtunk búcsút a jónak

Rozsdás levelek foltja gyarapszik
Vejem, Október látom haragszik
Felhőhomlokán ráncai gyűlnek
Zord napok közé fények vegyülnek

Sógor ködösít, átlátni rajta
Fázós November fogatát hajtja
Jégkristály helyett, gyémántot ígér
Helyette hót hint, van, hogy térdig ér

Bátyám lehetne, akár a December
Fehér asztalán hó-sajt, camember
Dér és zúzmara, fagyos veríték
Ünnepre készül, díszes teríték