Csalódás

Leütöttem egy hangot,
hamisan csengett,
láttam az arcod,
sajnos kirekesztett.
Elzártad előlem,
kincseid tárházát,
hiába gyötrődtem,
s láttam
szerelmem vakságát.
Szánalmad kívántam,
az is jobb a rossznál,
szívem vert szaporán
minden gondolatnál.
Éhes voltam rád,
mint haldokló a testre,
Istenére,
az utolsó kenetre.