Ha jól értem, ez a vers arról szól, hogy a beszélő (nem tudom, te vagy-e vagy sem) csalódott saját testvérben. Az ugyan nem derül ki, hogy ez mi is volt konkrétan, de az látszik a versen, hogy nagyon mélyen érint a fájdalom, illetve méginkább amolyan elkeseredett, meggondolatlan dühöt érzek ki belőle. Mint mikor veszekednek a testvérek (mint ahogy az jobb családokban szokás), és dühükben mindent a másikhoz vágnak, majd maguk sértődnek meg…
Annyit fűzhetek hozzá, hogy az tud a legjobban megbántani, aki a legközelebb áll hozzád, aki a legjobban ismer.
A vers ritmikája az ami tetszik igazán, bár a végére sajnos kicsit megbicsaklik, legjobb a 3-4. sorban. Kicsit belekötök a rímekbe is (csak mert magam is követtem el ilyen kis hibácskákat – a nagyokról most nem is beszélve) – a dobol-hatol sajnos ragrím és nem is túl tiszta, de a ritmika elfogadhatóvá teszi. Az adnád-anyád mef a mássalhangzótorlódás miatt nem cseng össze tökéletesen, de nekem valahogy mégis tetszik, jó ötletnek tartom.
Összességében annyit, hogy: a rímeken még lehetne csiszolni (ha nem ebben, hát majd egy következő költeményben), a ritmika fél jópont, és a vers remekül kifejezi azt a lelkiállapotot, amikor egy hozzánk közelálló ember bánt meg minket, ez abszolút jó pont, a hitelesség miatt.
Üdv! 🙂
Zsázsa
Kedves Zsázsa! Tökéletesen megértetted a mondanivalómat. Köszönöm a tanácsokat, és a jópontokat. Talán annyit fűznék hozzá, hogy az utolsó sort szándékosan hagytam így, és tudom, hogy a ritmika megbicsaklik, de így, hogy megtörik, pontosan azt az érzést fejezi ki, amit éreztem, és amit akartam, hogy mások is érezzenek, ha elolvassák. Addig a pontig fokozódik a düh, de aztán jön a megnyugvás, a beletörődés, az elfogadás, maga a csalódás. Lényegében ekkor fordul át a harag a csalódottság érzésébe. Ha esetleg újra elolvasod a verset, tarts egy lélegzetvételnyi szünetet, és ne fuss a ritmikával! Köszönöm a véleményed és az értékelést, További szép napot! Viloboss
By Viloboss
3 hozzászólás
Ha jól értem, ez a vers arról szól, hogy a beszélő (nem tudom, te vagy-e vagy sem) csalódott saját testvérben. Az ugyan nem derül ki, hogy ez mi is volt konkrétan, de az látszik a versen, hogy nagyon mélyen érint a fájdalom, illetve méginkább amolyan elkeseredett, meggondolatlan dühöt érzek ki belőle. Mint mikor veszekednek a testvérek (mint ahogy az jobb családokban szokás), és dühükben mindent a másikhoz vágnak, majd maguk sértődnek meg…
Annyit fűzhetek hozzá, hogy az tud a legjobban megbántani, aki a legközelebb áll hozzád, aki a legjobban ismer.
A vers ritmikája az ami tetszik igazán, bár a végére sajnos kicsit megbicsaklik, legjobb a 3-4. sorban. Kicsit belekötök a rímekbe is (csak mert magam is követtem el ilyen kis hibácskákat – a nagyokról most nem is beszélve) – a dobol-hatol sajnos ragrím és nem is túl tiszta, de a ritmika elfogadhatóvá teszi. Az adnád-anyád mef a mássalhangzótorlódás miatt nem cseng össze tökéletesen, de nekem valahogy mégis tetszik, jó ötletnek tartom.
Összességében annyit, hogy: a rímeken még lehetne csiszolni (ha nem ebben, hát majd egy következő költeményben), a ritmika fél jópont, és a vers remekül kifejezi azt a lelkiállapotot, amikor egy hozzánk közelálló ember bánt meg minket, ez abszolút jó pont, a hitelesség miatt.
Üdv! 🙂
Zsázsa
Kedves Zsázsa! Tökéletesen megértetted a mondanivalómat. Köszönöm a tanácsokat, és a jópontokat. Talán annyit fűznék hozzá, hogy az utolsó sort szándékosan hagytam így, és tudom, hogy a ritmika megbicsaklik, de így, hogy megtörik, pontosan azt az érzést fejezi ki, amit éreztem, és amit akartam, hogy mások is érezzenek, ha elolvassák. Addig a pontig fokozódik a düh, de aztán jön a megnyugvás, a beletörődés, az elfogadás, maga a csalódás. Lényegében ekkor fordul át a harag a csalódottság érzésébe. Ha esetleg újra elolvasod a verset, tarts egy lélegzetvételnyi szünetet, és ne fuss a ritmikával! Köszönöm a véleményed és az értékelést, További szép napot! Viloboss
Ühümm… 🙂 tulajdonképpen értem. Jó.
üdv
Zs