Sebet vés lelkembe pár szavad.
Ha fáradtan este megjövök;
Agyamban komor száraz rögök,
S úgy érzem, hogy semmim sem marad;
Néznek rám a rút sötét falak.
Hittem, hogy a szerelmünk örök…
Sebet vés lelkembe pár szavad.
Reméltem, hogy ki sosem apad.
Elcsalom szemedről a ködöt;
És a szívem beléd költözött…
De remélnem többé nem szabad…
Sebet vés lelkembe pár szavad.
2 hozzászólás
Sokszor pár szó is sebként fáj, főleg, ha azt olyantól hallottuk, aki hozzánk közel állt.
Sajnos, ezek sokáig fülünkben csengenek. De akko is tovább kell lépnünk, nem szabad sokáig várni, ha nincs remény az újrakezdésre.
Szeretettel: Kata
Köszönöm kedves Kata, hogy olvastál:)