Aranyködben álmodó
szerelem-virágom,
ne hagyj cserben, nyílj ki most,
ragyogd be világom!
Szirmod édes, bódító,
vágyom illatára,
mint ahogy a lelkem is
mámor zsoltárára.
Reád várok lobbanó
vágyaknak határán,
feláldozom fényedet
érzésem oltárán.
2 hozzászólás
Hú, nagyon szép kis csalogató! Remlem oda is ér!:)
Gratula!
Barátsággal:Zsolt
Köszönöm Zsolt!
Talán nem is kell, hogy odaérjen…