Csángálás

Egybe nő a Hold a heggyel,
varázsvessző s szemérem jel.
Székelykapu a féreglyuk,
kötelékeink feloldjuk.
És ami minket összefűz,
a mesebeli tábortűz.
Nyúlszívű herceg, kígyó szűz.
Léte létmegőrzést űz,
csak ennyi: kapni akarás,
még többet, kell a kaparás.

Egybe nő a völgy a Nappal,
jól elvagy te is az appal.
Semmi közünk már egymáshoz,
hűek lettünk a pajtához.
Te barom lány s én barom fi,
eltanultuk meghazudni
önmagunknak önarcképét,
köpjük hát le szemünk fényét.
Ismételjük meg a végét,
vissza taps volt, újra kérték?