Halkan csacsogva , csörgedezve csobban a csenevész ér.
Rajta csillogón csillan, csodálkozva a csábító fény.
Szívem csalogánya csitulva csendesül, csúf a vég.
Lelkem csavargó csillaga, csapongva csikorog, ég.
…csapdába cseppentem.
Csapda
By Krampuszka
8 hozzászólás
Szia!
Szép alliterációk. Csodásan csörgetted csengő versedet. Azt mondom, még.
Rozália
Szia!
Hogy: még? 🙂
Ez csak úgy kilökődött belőlem, szeretem az alliterációkat.
Köszönöm Rozália! 🙂
Jaj ez olyan édes, aranyos. De mégsem szirupos, nagyon tetszik. Üdv Era
Kedves Era!
Örülök, ha tetszett! 🙂
Ildikó
Ez olyan bájos csapda…)))
én is cseppennék..)), de nem csacsognék..))
és csörömpölve nyelne el a csenevész ér….
ott már nem látszana a csillogó csábító fény…
az ember elgondolkodik, mikor a lefolyóhoz ér…
Most beszippantódtam..)))
Szép dallamos, kedves a versed, olyan Krampuszkás..)))
Üdvi: d.p.
Köszönöm a nagyszerű, Dinipapás válaszodat! 🙂
Kedves vagy! 🙂
"Csókolom" 🙂
Csillámló csillag csiklandva villan
Csobogó csermellyel csókolnak halkan
Csillag és csermely holdfényben nászt hál… de
Csillogón, csicsergőn jő a hajnal… s e násznak vége már.
Csacska csacsi énem csacsogni kívánt,
Csókoltat csapdádból cserfesen: Falevél 😀
Köszönöm a csacsogó válaszleveled! :))
Látom, te is szeretsz játszani a hangokkal! 🙂
Ildikó