Halkan szivárog át a nyári légen,
hízeleg, suttog-csiklandoz a szélben
az este nyugtató csend szimfóniája,
minden angyalnak kelleme, bája.
Mintha szerelemmel áldva ömlene
a szférák csókjaiban fürdetett-fennkölt zene.
Rigófütty szonáta, csalogány párfogó szeánsza,
bölömbika visszhangos éjjeli násza.
Hűvös tejjel itatott mézillatú kása,
topáz-szín szemek egymásra villanása.
Kövek sápadt fénye, suttogó tengeri szirének
ajkairól szétszórt, hivogató szerelmes ének.
Üzen a sóvár Vágy a buja éjben-Szerelmesének.
4 hozzászólás
Nagyon szép vers! Örömmel, szeretettel olvastalak. Zsuzsa
Nagyon szép szavakkal alkottad a verset, kedves Barna. Beillene akár a szerelmes, vagy a természeti versek közé is.
Kiemelkedő a szép szavak fölött is a befejezés:
"Üzen a sóvár Vágy a buja éjben-Szerelmesének."
Én gondolatban kirakom az öt csillagot!
Kata
Nagyon szép szavakkal alkottad a verset, kedves Barna. Beillene akár a szerelmes, vagy a természeti versek közé is.
Kiemelkedő a szép szavak fölött is a befejezés:
"Üzen a sóvár Vágy a buja éjben-Szerelmesének."
Én gondolatban kirakom az öt csillagot!
Kata
Egyszerűen gyönyörű!
Vitt magával, ahogy kellett, egészen a frappáns záró akkordig.