Csendélet

Úszik a fürdőszoba.
A nappali fénybe törölközik most.
A konyha tojást keresgél a hűtőben,
tűzhelyén forró olaj rotyog.

Az asztalon meglódult csendélet:
friss almák gurulnak a narancsnak.
Egy szőlőszem a borral felesel;
Mind örül a kora-tavaszi napnak.

A gyerekszoba egy kislánnyal játszik,
a karosszék puhán öleli derekukat.
A tapétáról manók szökkenek az ágy tövéhez,
s kiengedik pöttömnyi hanjgukat.

A ház most hangos dalolásba kezd,
vígan énekelnek odabent is,
dalukat dúdolja a hűvös szellő,
fütyülni kezdik a cinegék is.

De csitt! Kinek a cipője kopog
végig a macskaköves utcán?
Kinek a kulcsa zörren meg a zárban?
Egy ismerős felnőtt nyitja az ajtót,
jaj, csak a szobákat meg ne lássa!

Menekülnek a falra a kis manócskák,
elmossa az edényeket a konyha,
a karosszék a játékokat helyükre teszi,
s a kád dugóját a fürdőszoba kihúzza.

A nappali már kituszkolta a fénysugárkát,
a banán elsietett a vánszorgó körte mellett,
s mielőtt a jövevény a házba lépett volna,
az asztalon a gyümölcstál csenddé lett.