Napsugár érinti arcomat.
Csend van, a falevelek is alszanak.
Én sem írom a verset
csupán rajzolom.
Vonalak kapcsolódnak össze,
betűk formálódnak.
Fehér papíron, kék sorok.
Futnak, míg én álmodom.
Zuhanok az
ürességbe lassan,
szemem rebben,
a kezem mozdulatlan.
2 hozzászólás
Tetszik a versed, főleg az utolsó versszak.
Szép napokat kívánok!
Szervusz Boer!
Az elalvás. Elmenekülés ebből a világból vagy éppen átmenekülés egy másik világba… de persze lehet, hogy egyszerűen csak pihenés… 🙂
Köszönöm!
Üdvözlettel: koma
Honlapom: http://www.verselo.gportal.hu