nem várt zord nap hűvös víz
érintetlen medence
asztalnál száz finom íz
rokonok kénye-kedve
memóriát kerülve
szavak madárdal-röpte
vendégszobának éje
emlék szeretet csöndje
sarokba kényszerített
hegedű hallgatása
kímélve vendégeket
csak képzelt dalok tánca
háromnapos regénynek
családias varázsa
szétfolyó szófüzérek
italba áramlása
gyászruhás monitorlap
illendő sötétsége
rooter-led-villanásnak
felhőkben tévelygése
kortyokban pezsgő múlt-hab
békés jelen erénye
házirend elvből juthat
alkalmi feledésbe
jegyzet nélküli oldal
naptárban versnaplóban
várakozik vélt vággyal
csenddé dermed a szóban
első mindig a vendég
öttel több érzéshullám
szeretet-jel ajándék
száz kilométeres szándék
el nem múló emberség
csendből csent hangok útján
1 hozzászólás
Szia Soltissimo!
Úgy hallom a zene nem csak a nevedben, de a sorok között is hullámzik, sőt képileg meg is jelenik egy hegedűben.
Maga a vers is csendes, nem csak az egyedüli hegedű 🙂 mintha egy kis házi muzsika elmaradása, vagy az utána történő néhány pillanatot-gondolatot adná át eredeti hangfekvésben.
Különösen az első két vsz. tetszik.
gratulál: LP