Csendesen Csordogál
Csendesen csordogál a hűs patak vize,
Lázasan dobog a szerelmes szívem!
Itt ülök a parton, csendben hallgatag,
Nézem, hogy folyik lassan a hűs patak!
A szellő feltámad, borzolva a vizet,
Emléked, borzolja lázasan a szívem!
Végigfut a szellő a vízen fodrot húzva,
Lelkemet szerelmed, hozza lázba újra!
Tiszta kis patak, partja alig csobban,
Ha rád gondolok, szívem nagyot dobban!
Mozdul a parti sás, hajolva a szélben,
Itt zeng a fülemben, szerelmes beszéded!
Susog a nádfal is, a feltámadt szélben,
Suttogom magamban, szeretlek téged!
Csobban a kis patak, halk locsogással,
Szívem tele van a nagy boldogsággal!
A medrét szereti, a hűs kis patak vize,
Én is szeretlek, én drága kincsem!
Nem is hagyja el, patak a medrét,
Szívem sem hagyja el, örök szerelmét!
1 hozzászólás
Kedves Michael Strip!
Tetszik ez a csordogálós vers, és el tudom képzelni a jeleneteket, amiket leírsz: susogó nádfal, szellő fodrozta víz. Tetszik, csak nem igazán rímelnek a sorok, de lehet, hogy így akartad.
Üdv: Ágonya