Csendeske

Csókol a hang
őszi estén,
hívnak vándor
naplementék.
Szemerkél és
illedelmes,
puhán surran,
kézmelegben.
Lelket érint,
selyemvánkost
várost járva,
sosem sáros.
Tiszta cipőt
hord ő bátran,
megölelni
minden vágyam.